Felületelőkészítés kültéri festésnél

Hogyan készítse elő megfelelően a felületet?

Az ideális kültéri falfesték kiválasztása mellett, mint már említettük, rendkívül fontos a hordozófelület szakszerű előkészítése. Az alapfelület anyagától függően a következő csoportokba lehet sorolni az alapokat:

  • Ásványi alapok: vakolatok, betonok, kövek
  • Fémes alapok: vas és acél, nemvasfémek
  • Szerves alapok: fa, falemezek, műanyagok
  • Egyéb alapok: üveg, textíliák, bőr, stb.

Nem minden festék jó minden felületre, ezért választás és használat előtt győződjünk meg róla, hogy az adott festék mely felületeken alkalmazható és melyeken nem.

A festékbevonat felhordása előtt legtöbb esetben szükséges az adott felület alapos vizsgálata (tapadás, hordképesség, teherbírás, stb. tekintetében), tisztítása (ennek módja felülettől függően változik), a hibák kijavítása, az előkészítés és az alapozás.

Újonnan épített falrészek esetén általános eljárás a vakolás. Ez maga egy olyan szerteágazó és terjedelmes téma, hogy a vakolási folyamatra, módszerekre, a vakolóanyagok típusaira, és az egyéb részletekre itt most nem térünk ki.

Előző réteg vizsgálata

Ha nem az első festékréteg kerül fel, hanem egy régebbi festett felületet szeretnék átfesteni, akkor először meg kell vizsgálnunk a régi felület állapotát, teherbíró- és hordképességét. Erre különböző módszerek állnak rendelkezésünkre, melyek egy részét házilag is meg tudunk valósítani:

  • Rétegvastagság-mérés: A bevonatrendszereknek előírt vastagsága van, melynek egyrészt a fedőképesség miatt van jelentősége, másrészt terhelés esetén kell kiemelten figyelembe venni. A rétegvastagság mértékegysége a mikrométer, amely a milliméter egyezred része. A rétegvastagság mérésére többféle speciális mérőkészülék létezik, melyek azonban általában nem tartoznak egy háztartás alapfelszereltségébe, de elérhető áron hozzájuthatunk szakkereskedésekben. Rétegvastagság mérésénél mindig figyelembe kell venni, hogy nedves vagy száraz festékbevonat vastagságát szeretnénk mérni, mert a nedves réteg vastagsága általában másfélszer akkora, mint a szárazé.
  • Karcpróba: Ezt már egyszerűbben elvégezhetjük házilag is, mint a rétegvastagság-mérést. Nem kell hozzá speciális műszer, hanem csak spatula vagy penge. Kaparjuk meg vele a felületet, és ha könnyen szétmorzsolható forgácsok keletkeznek, akkor a régi bevonat már nem alkalmas arra, hogy hordozója legyen az új rétegnek. Ilyen esetben ajánlatos eltávolítani a régi felületet.
  • Letépési próba: Nyomjunk erősen egy ragasztószalag-csíkot a régi felületre, majd hirtelen tépjük le róla. Ha jönnek vele a régi réteg szemcséi is, akkor a felület már nem tud kellő tapadást biztosítani, nem hordképes.
  • Oldási próba: Vigyünk fel lakkbenzint vagy nitrohígítót a festeni kívánt falfelületre. Ha reakcióba lép a réteggel, akkor a régi bevonat kémiailag már nem alkalmas arra, hogy más anyagot vigyünk fel rá, ezért el kell távolítani.
  • Négyzetmetszés: Ez a technika fa- és fémalapok festékbevonatának vizsgálatára alkalmas. Speciális késsel végezzünk egymással párhuzamos, egyenlő távolságra lévő (1-5 mm) bemetszéseket egészen az alap mélységéig. Végezzük el ugyanezt merőlegesen az eddigi bemetszéseinkre (ugyanannyi bemetszést végezzünk, mint előző alkalommal). Az így kapott négyzetrácshálóból, ha sok rész kitört a metszés során, akkor a régi felület tapadóképessége már megromlott, nem célszerű új bevonatot vinni rá.
  • Még le nem kezelt/festett beton, illetve vakolat festése előtt ellenőrizzük le a lúgosságot. Ha szükséges közömbösítsük a kémhatást fluáttal.

FIGYELEM! A fent leírt módszereket mindenki csak saját felelősségére végezze el, és nagy körültekintéssel járjon el az alkalmazás során! Kiskorú ne vigye véghez a próbákat!

Hibák javítása

Ha valahol hibás, sérült a vakolat, akkor ott ki kell javítani a felületet. A hajszál- és zsugorodási repedéseket hidaljuk át erősítőszövettel. Az ülepedési repedéseket kaparjuk ki, alapozzuk, és erősítőpasztával tapaszoljuk, szövetszalagokkal alkossunk áthidalást. Éleket és átmeneteket cement- vagy diszperziós alapú tapasszal képezhetünk. A nagyobb repedéseket szintén fel kell tárni, kikaparni és tapasszal lezárni, majd műanyag- vagy üvegszálas erősítőszövettel vagy –fátyollal vonhatjuk be. A lezárást minden esetben el kell végezni, különben a repedés át fog látszani az erősítő szöveten és a későbbi festékrétegen is. Az erősítőragasztóval ne fukarkodjunk, jó alaposan kenjük át vele az előkészített felületet. Erre vihetjük fel a szövetet/fátylat – mindig felülről lefelé haladva! Csomós hengerrel nyomjuk le, hogy teljesen rásimuljon a felületre. A szöveten átnyomódó ragasztót oszlassuk el egyenletesen.

Előkészítés

Mivel a diszperziós festékek a legelterjedtebbek, ezért annak előkészítő munkálatát mutatjuk be. Más festékek előkészítéséről szóló tudnivalók hamarosan…

Ha az előző réteg mész- vagy szilikátfesték: lecsiszolni, kefélni

Ha az előző réteg olaj- vagy lakkfesték: csiszolni vagy 1:4 arányú vizes ammóniaoldattal lelúgozni, majd lemosni

A maratószert bőven hordjuk fel és hagyjuk hatni 5-20 percig, így az előző festékréteg meg tud puhulni. Ezután toljuk le spatulával. Érdes fületen lévő vékony bevonat eltávolítására a gyökérkefe a megfelelő eszköz, dörzsöljük le ezzel és vízzel. Ha vastag a réteg, és egyszerre nem jön le, akkor ismételjük meg a folyamatot, ha szükséges, akár többször egymás után. Ezt követően alaposan mossuk le. A maratószert elővigyázatosan kezeljük! Ügyeljünk rá, hogy ne kerüljön szembe, szájba, bőrre! A gőzöket ne lélegezzük be! Viseljünk védőfelszerelést (védőszemüveg, gumikesztyű)!

Scroll to Top
Scroll to Top